Az ember egyszer csak tinédzser lesz. Az élete elkezd felgyorsulni és folyamatosan az élet nagy akadályaira és mérföldköveire emlékeztetik unos-untalan. Összeszedi magát, és rááll a nagy futópadra, amit életnek hívnak. Egy ideig saját maga növeli a tempót, próbálgatva mennyit is bír. Aztán egy szép napon, mikor semmi nem figyelmeztet rá, elkezd magától gyorsulni a tempó. Ha nem szaporázza meg a lépteit leesik és talán soha nem lesz képes újra felvenni azt a tempót és ritmust, amit korábban könnyedén sikerült neki.
Archive for January, 2013
A siker egy megfoghatatlan, nehezen körülírható dolog. Mindenkinek más és más az, amit sikerként könyvel el, és persze nem szabad megfeledkezni a modern társadalom által belénk sulykolt “siker=pénz” egyenletről sem. Van benne igazság, meg kell hagyni, de ugyanakkor mint a legtöbb ilyen nagy általános igazság, ez is csak részben fedi a valóságot.
Az egyszerű dolgok a legjobbak-tartja a nem is olyan hiteltelen közmondás. Mert valóban: ki is szereti a bonyolult, már-már átláthatatlan dolgokat, melyek csak a problémákkal és kudarcokkal kecsegtetnek, ha az ember nem áldoz elég időt és energiát a kiismerésükre?
Úgy tűnik a januárban kicsit több dolog foglalkoztat mint az év többi részében. Nem mintha akkor nem gondolkodnék el dolgokon amikor nem írok, mindenesetre nem mindig érzem szükségét annak, hogy le is írjam ezeket. Van, hogy ez kifejezetten jó ötlet, van hogy néha megbánom utólag. És van amikor csak úgy írok, mert az irodában üldögélve ilyen estetájt már nem tudok mit csinálni.
Elkezdődött hát. Nem mintha annyira vártam volna, hisz nem hiszek sem az újra kezdésben, és még a szilvesztert is kifejezetten gyűlölöm. De az idő megállíthatatlanul folyik, hogy a közhelyek sorát tovább tetézzem ezzel is.
Már egy ideje nem ragadtam billentyűzetet, de úgy érzem ismét ideje, hogy kicsit felvegyem a fonalat, és saját jelentéktelen életem krónikásaként újfent megörökítsem éltem azon szeletét, amit inkább elfelejtenék.
Gondolatok, érzések, események egy életből 